Afrika, a fekete kontinens
Az európai ember gondolataiban úgy él Afrika, mint valami különleges, misztikus földrész. S ez teljesen természetes, hisz néhány, idegenforgalmi szempontból ismertebb területen, országon kívül alig-alig tudunk valamit. Legalábbis személyes tapasztalatot kevesen szereztek róla. És talán pont ez a titkozatosság csábítja az utazót, hogy minél többet fedezzen fel a fekete kontinens ezernyi szépségéb?l.

Az arab világból, ahol a szamárhátíves ajtók mögött lefátyolozott asszonyok tünnek el, s a minaretekb?l müezzin hívja imára a hithû muzulmánokat. Vagy abból a gazdagságból, ami a Nílus mentén fejl?dött ki évezredekkel ezel?tt, s ennek ékes bizonyítékaként ma is állnak Gíza piramisai, s valahová a messzeségbe tekint a szfinx, a Királyok Völgyér?l, ahol szarkofágokba helyezték örök nyugalomra a fáraókat.

Megannyi titkot tartogat a dzsungelek áthatolhatatlan s?r?je, ahova csak néhány elszánt európai merészkedik el. Ám annál többen vágyakoznak a szavannákra, Tanzániába, Kenyába, mely fölött méltóságteljesen magasodik a hósipkás Kilimadzsáró. Ez a nagyvadak világa, a fák árnyékában oroszlánok, leopárdok h?sölnek, a vizek parjain zsiráfok, gazellák, antilopok legelnek, s ezer meg ezer madár röppen fel, ha megzavarja ?ket valami ismeretlen zaj, vagy veszély jelent? állat.

Afrika a magasra n?tt szudáni négerek, s az apró pigmeusok földje, a gazdagság, a gyémánt- és arnyabányák világa, s a végtelen szegénység, a k?korszaki körülmények között él? benszülöttek otthona. A nagyobb városokban a Hilton szállótól néhány méterre a piacon ringó csíp?j? színes ruhába öltözött asszonyok árulják portékáikat, amit néhány kilométerrel távolabb apró kunyhókban készítettek ügyes kezek. Egy földrész, melynek partjait két óceán, az Atlanti és az Indiai mossa, s a pálmafák árnyékában felüdülést talál az európai utazó.<>